Hát akkor most nekem itt van vége egy évnek, tényleg vége. Holnaptól szabadság, bár azt sem tudom mi is az igazán!

Egy évvel ezelőtt volt ilyen utoljára, a tavalyi sziget előtt volt ugyanígy, és most annyira fáradt vagyok, hogy csak ömlik az a rohadt kurva könny a szememből, megkönnyebbülve szakad fel bennem minden, görcsszerűen rángat a zokogás, mert nem érzem a karjaimat, nincs több energia, nem akarok mást, csak kimerülten, olyan végleg kimerülten sírni! Egy elvetemült pillanatban számot vetek az elmúlt egy évről, amiben volt  két2 vizsgaidőszak, amolyan tényleg nagyon komoly, (politológia és szociológia kiemelten) és volt benne művészet (!!!), megrendezhettem a könyvemből a felolvasóesteket, csodálatos három hónap volt, amiben húztam saját korlátaimat egyre szét és tovább, a totális végkimerültségig, aztán mégis lett következő nap és hét, azt is túléltem mind lelkileg és fizikálisan, pedig akár kritikus is lehetett volna, de erősnek kiáltottak ki, hát az lettem.  És aztán ezeket végül sohasem hevertem ki vagy dolgoztam fel, azok sikerét, vagy hibáit és vonzatát. Még a teltházak ellenére sem…!

És elengedtem egy fiú kezét  is közben, sohasem tudom meg, hogy jól döntöttem e, de még mindig fáj ez a tudatlanság! És dolgoztam végtelen mennyiségű munkaórát, szarházi emancipáció, amivel nemhogy ugyanannyit dolgozunk, mi nők, hanem kétszer annyit, járunk főiskolára és vezetünk háztartást, hogy aztán a környezetünkben élő pasik ezt teljesen egyszerűen betudják egyszerű vannak, pedig basszátok meg nem az, mert eltelt egy év, mi vagyunk a gyengébbik nem, gyenge vagyok,  nekem meg zúdulnak a könnyeim. Annyira fáradt vagyok, hogy még az sem tudja a tengert megállítani, hogy holnap egy egész 7 (hét egész nap) szabadság vár rám. Sokkal nagyobb jelentőségű dolgok ezek, mint egy átmulatott szigetfesztivál, vagy átszívott breakbeat-buli, vagy egy nukleáris fegyverek elleni reggi for písz..   És lehet itt goldenblog, meg szigetblog én akkor is sajátomat írom, azt ami jön, még akkor is ha nem olvasható, vagy élvezhető, leszarom, nem érdekel, idevágom, aztán lefekszem aludni, hogy holnap már ne ezzel az arcommal találkozz, hanem a party-királylánnyal, mert az is én vagyok, csak azt látod is. Sajnálom.  

Két számot hívtam. Mindkettő kikapcsolva. Ennyi.