És igaza van annak az információs-pultban dolgozó srácnak, aki azt mondja, bocs, de megtelt a hajó, a rakomány pedig többszáz Zagar és Bootsie rajongó, bejutni lehetetlenség. Persze a béna én vagyok, mert az A38 sikeres ingyenes koncertsorozatára ugyan lehet jegyet foglalni előre, én balek be is regisztrálok, aztán csak elfelejtem, hogy így kéne bejutni. Szóval maradt a szöszi csipogás a telefonba, hogy de muszály, értsd meg, csak most az egyszer, ígérem legközelebb foglalok jegyet, erre uszkve három perc győzködés után ugyanaz a srác, aki először azt mondja nem, azt mondja, jó, gyere, kivételesen... A hajó, amikor odaérek lazán van tele, kinn ácsorog még harminc ember a bejutás reményében, amikor a biztiőr elkiáltja magát, na emberek, elfogyott a karszalag, vége, teltház van! Én meg mosolyogva lépek az info-pulthoz, hogy telefonon megbeszéltük és már benn is vagyok, egy újabb karszalag kerül fel a kezemre (mennyire hiányzott) utólagos köszönet érte. Benn a hajótérben pedig érteni kezdem mire fel szabnak határt a kíváncsiságnak, mert tényleg sokkal jobb így szórakozni, hogy elférünk, mintha letaposnánk egymást... Csak kicsit váratnak meg minket, azalatt van időm nézelődni, rendben vannak az arcok, javarészt értelmiségi(nek látszó) fiatalok jöttek el Zságer Balázsék bulijára, nincs atomrészeg, meg szétszívott látogató, csak szórakozni, igényes zenére vágyó magyar. És külföldi is, aminek örülök, vigyétek is hírül, hogy nekünk ilyen zenéink vannak. A Bootsie Quartet, mint előzenekar megállja a helyét, de csak mint előzenekar, csendesebb is, meg gyengébben is van hangosítva, a zene pedig elmegy, főleg az azt követő Zagar után! Az első tíz perc felejthető, aztán húznak egy ködöt a fejünk felé, amolyan lebegő, lüktető ködöt, pont csak annyit, hogy táncikálni lehessen, akár behúnyt szemmel is, mert annyira puha. Klasszikus lesz a kezük alatt a blues, előszedik hozzá az ambient feelinget, jön még hozzá szintetizátor, és amikor ezek egyszerre szólalnak meg, akkor teljesedik ki a zene, vagy inkább így ZENE! Dj Bootsie pedig itt mutatja meg, hogy mire képes a lemezjátszók felett, übereli saját magát is, pont illeszkedik minden mozdulatával, taps taps! Hullámzó a hangulat, van, hogy csak hallgatjuk és aztán jön egy blokk, amiben mindenki mozogni kezd, belelendül és a végén marad a taps, és bár elhatározom, hogy beszerzek hanganyagot, mégis elfelejtem, de ami késik... A hajót elhagyni pedig megintcsak élmény, mert nagyon szépek az éjjeli fények a Dunán, a taxisnak ráadásul még címet sem kell mondanom, mert már amikor meglát, mondja előre ......86, ugye? Hátradőlök mosolyogva, még a zene hatására és P. János jut eszembe meg a nagy 0.