Aztat írta Exit nevű újság ottan, a horoszkópos oldalon, hogy katasztrófa lesz a hétvégém, én persze nem hisz neki, mert milyen már az aki horoszkópban hisz, én lenni jópofa királylány, küldök T-nek sms, hogy lehet, hogy találkozni fogunk jóslat miatt, én nevetek, ő nem tudom, de aztán már én sem. Lett az szombat éjjel smskáosz, meg a fejemben is persze, kicsit éles volt...Aztán másnap hamar felborít meg ki mindenkit a tűzzel való játék, aztán meg rájövök másnap, hogy hopp, mintha elfelejtettem volna befizetni határidőre a tandíjat, nesze kezdjél el telefonálni tanulmányira, megőrülök, ha kapkodnom kell! Szóval, az a horoszkóp, mintha... de nem. Hinni akkor sem fogok neki.

Amikor hazaértem a postaládámban találtam pár mailt, köztük egy iwiw- Péter ismerősnek jelöltest is, gondoltam megnézem, ki lehet. Hiába néztem a képeket, info-t iskolát, mindent, semmi. Na gondoltam ez egy téves jelölés lesz, félrenyomta a srác... és aztán mégsem hagytam a fenébe, hanem írtam egy kurta üzenetet, hogy nem tudom ki, erre ő válaszolt szinte azonnal, hogy Gyula. Meg, hogy régen, nagyon régen. És hogy ő emlékezik, én nem? És kénytelen voltam akkorát a homlokomra ütni, hogy az fáj, amikor az ötödik üzenet után kiderül, hogy Péter nem más, mint életem legelső szerelme, még 13tizenhárom évesen, amikor kezdtem már csajszisodni, ő meg már 14tizennégy is elmúlt. Úgy végigszaladt bennem a felismerés, hogy kicsit meg is rázott, de nagyon jólesően, nevettem, amíg a sorait olvastam, pillanatokra beugrottak az emlékek, nyarak vele, egyszer átszöktem miatta Gyulára, tudtam azt is, hogy pont akkor színházfesztivál van a hétvégén (színház talán azóta tart fogva) , és nem volt szinte pénzem sem, meg semmim, és őt sem találtam meg Gyulán, és nem volt hol aludnom se, miután legalább négy előadást végigbámultam elvarázsolva. Egy csapat lány karolt fel éjszaka, mondták, hogy egy kollégiumba vannak elszállásolva és hogy menjek velük. Emeletes ágyon aludtam, anyuék meg nem vették észre, hogy nem mentem haza és Petinek meg nem mertem elmondani aztán, mert már akkor büszke voltam, mert mégiscsak milyen már, hogy a lány átszökik szerelméhez egy másik városba, áá nagyon jó volt :) 

Gyönyörű első nagy szerelem!

És miatta hallgattam először PG Csoportot, meg más értékes zenéket, amikből ma is tudok dúdolni, meg egyszer együtt aludtunk, és meghatározó volt az élmény, most már tudom! Jólesően zúdulnak a butus kis emlékek, amikor még annyira egyszerűen fel lehetett mindent fogni, mert nem voltak élettapasztalatok, amelyek irányt adtak volna, nem volt csupán, csak az egyszerű naiv szerelem, de tiszta tudott lenni olyan idősen! Most meg azt írta legelőször, nagyon hoszzú évek múltán, már más élettel, idősebben, hogy hát, "kedves, engem tanultál  meg először utálni, ez segít, vagy kell még?" Dehogy kell, még egy pár perc és látni fogom magam előtt, a szobáját is, meg azt a mozit is, ahová végül nem mentünk be, inkább a városon átcsobogó Kanális mellett álltunk hosszú jókat... Régi emlék, régi ajándék, régi királylány. Meg az Iwiw.