Mindig jönnek a szavak és a mondatok, mindig, de amikor leírnád, akkor már megvan a konklúzió is. Hát így. Nincsenek kérdések és válaszok, csak okozott történések. Meglévőek. Ez van szindróma. Nem kell, nyilván, de a nemkellről nem akarsz írni, mert szar. De tényleg Zsé vajon miért vált ilyen hangnemre, amikor neked van sajátod, puha, könny,ű és kezelhető? Minek ez az erősködés? Egy élet, egy bizony. Megírjam? Úgy fest ebben a pillanatában a blog mégsem adja azt, amit szántál neki, nem lesz megkönnyebbülés, és jóság az írás. Majd holnap. ?