Fenn említett reggeli szertartással kezdtem, persze, hogy leragadtam, tudtam, hogy nem szabad leülni, meg zenét hallgatni, mert akkor füstbe ment terv lesz csupán az egész nap. Erre mit csinálok? Leülök, becsukom a szemem meg az érzékeim és csak gyengéden letompulok, hogy elélvezzek a nagyon várt egyedülléttől...

Kicsit talán kevesebbet kellene emberek között lenni, ha mostanában magamra akarok találni, bár még az sem bizt, hogy magamra akarok. Esik ez a szarházi eső, bocs de elvileg nyár akar lenni, nem? Végül persze felállok majd és elindulok a pénteki napnak, de az már valami más lesz, kicsit kötelező és már előre utálom az utcát.

A kultúra nem egységes, tagolt, mindenki számára rendelkezésre áll, egyéntől függ, hogy mennyit használ. Dr. Thoma (jut eszembe előveszem a kultúrfilozófia jegyzetemet :( )