Odaírtak nekem aztán egy tök nagy kettes2t az etr-rendszerbe, én meg néztem nagyot, majd, ha jól emlékszem sikkantottam egyet örömömbe, és k-ra örültem a szociológia megmérettetés eredményének. Még az a szerencse, hogy tegnap az ellenkezője miatt ittam meg becheréket, holnap meg... ehh de hosszúnak kínálkozik ez a hét, na pont emiatt is hagyom ki a ma éjjelt.  Ma az utcán teljesen véletlenül kezdtem el beszélgetni egy lánnyal, komolyan meglepett, hogy mennyire jó volt a szimpátia... Álltunk már egy ideje a zebra mellett és bár nem jött autó mind a ketten álltunk és vártuk a zöld jelzést. Elég sokáig nem akart az lenni, mi meg mint a balekok álltunk tovább, autó sehol. Aztán egymásranéztünk és elkezdtünk nevetni, és asszem valami olyasmit kérdezett először, hogy "te szerinted meddig csinálunk magunkból hülyét?" Jóízű volt és szép, ahogy nevetett, nekem meg az jutott eszembe, hogy valahol minden út meg van írva, ez is, ezek a mondatok az ösvények. Aztán zöld lett a lámpa és ő azt mondta, hogy az egyetemi könyvtárba megy, talán velemehetnék. Nem mentem. Elköszöntünk és azóta sem sikerült rájönnöm, hogy miért nem mentem vele, a mosolyával, jó hüjeség. De ha meg van írva, akkor az is, hogy fogom e majd még látni az életben, mint azt a fiút, akivel kéthavonta találkozom partykon és egy pár szemkontakton kívül semmi sem lett velünk, és legutóbb a Gödör nevű egységben meg megszólítottuk egymást, szerintem mindketten kíváncsiak voltunk, és ennyi. Mellesleg a Gödör-beli buliról nem sok említendőt tudnék, csak a már említett beszélgetés, meg hogy sikerült meghallgatni nagyon gyengén muzsikálni tudó csapatot, íííí de kár volt. Palotai reményünk meg hiába volt. Reggel másztunk ki a gödörből, világos reggel... Á elszámolta az óráit, én meg nem vagyok már 11tizenegykor képben...