Érzem, itt lüktet, jelez bennem, hogy csak életre-halálra szóló életet érdemes élni, természetes életet, ahogy a Természet is a létezés ellentétes erőinek érintkezésében, egymásra játszó, vadászó táncában lüktet.  Grandpierre

Na persze, hogy belecsattantunk, de annyira nem volt más választásunk, tényleg nem, nem mentegetőznék, ha lett volna... kezdődött a várakozással, sör meg cigi, meg mozi a népeken, az ingyen szócska hatására sokan jöttek, nem baj az. Eléültünk egy balkánfanatiknak a dombra, bírom azt a zenét, tele energivel meg fantáziával, meg minden olyannal, ami alatt én zenét értek. Lett belőle hamar partyhangulat, aztán mégis hagytuk, bocs srácok, nem akartunk annyira lelépni, csakhát mindenhol annyira egyszerre nyomult mindenki...

És az Edda. Nem is tudom mit mondjak, egyszerűen csak egyhelyben volt kedvem állni, és nézni az emberek mindenféle imádatát, szeretünk attis, eddaművekmiskolc. Belegondoltam, hogy az első sorokban csápolók vajon milyen hétköznapokkal lehetnek megáldva, van e villanyszámla hátraléka, meg ilyenek, túlzásba nem vittem.

Butáskodtunk még kicsit, esetenként beballag Sziámira, de lánynak az sem jön be, bocsika, valahogy a Müller már túl elvonja magát mindenkitől, szerintem már saját magától is, elvész a szerepe a nagy haj alatt, kép nem kell, mert látjátok őt magatok előtt, régi figura az éterben.

ÉS VÉGÜL. Beballagunk egy laza sörrel a számomra csak Vágtázó Halottkémeknek ismert koncert elé, és szépen lassan azon vesszük észre egymást, hogy bassza meg iszonyúan durva koncertet adnak le a srácok, sok hangszerrel, lüktetve, izzadva ivódik belénk minden hang, már nem volt hangom, de... talán elég annyi, hogy ha még mindig játszanának akkor ottlennénk andrás, meg h meg a többiek. ííííííííííííííííííííííííí, de nagyon eltaláltak! Volt nagy nagy flash egyszer meg kétszer, néha percekig a múltban dübörögtem, ott oh-n a Katlanban, emlékszik még valaki?...  ákosnak persze elmesélem majd, cserébe az Ő történetéért. Amikor negyven kínain utasnak rakott be VHK-t a buszban, akik kb 3.40 perc múlva visítva könyörögtek, hogy ákos bizony vegye ki a tőlem kapott kazettát, mert ez ön és közveszélyes... ugggyanmá.

Jó volt Gostonnal, meg Szilárd lelkével egy pillanatra találkozni.