Negyven40 lehet mondjuk rabló, vagy hőmérséklet, vagy gombóc fagyi, de lehet skalp is, na de láz? Bele sikerült szaladnom valami ilysmibe, de nincs gáz, valahogy nem ránt le teljesen, talán csak lelkileg inkább, bár az tré mert nagyon sok betegségnek a lelki a küszöb... András szerint egy sör lenne a gyógyír, Szilvi meg aszondta igyak bort forralva, Ron ma kimaradt, de megittam két2 pohár vitaminos dzsúszt, na, T meg váratlan szólalt meg a telefonban, mondta, hogy html így meg úgy, és sajnáltam érte, hogy kb csak a 11tizenegyedik percben jött át a szisztéma, de a negyven, az mégiscsak 40. Kicsit szomorúnak tűnt a hangja... szerinte ágyban kellene tolnom, de ááááááá, lány nem akarja még letenni az fejét. Ráadásul van lelkiismeretfurdalásom, elhanyagolom a falumat, elcsendesedett bennem, pedig vágyom arra a hangulatra amit az írása okozott... egyébként automatikusan ott is használom Vik miatt a betűk mellé a számokat, utálni fogom majd kiszedni belőle, előre bocs Vik, neked írok egy olyan példányt, amiben bennelesznek, mert tudom, hogy könnyebben olvasol majd... Nekem is kellene kicsit, mondjuk tankönyvet, azok a szigorlatok döbb gyorsan ittlesznek, én meg majd állok értetlenül, hogy aztán meg úúúúúúúúú, de gáz!

Talán, amikor ez az időszak jön, majd megváltozik valami, lesz több, vagy akár kevesebb, és kevésbé szomorú az lányka, kicsit kissebb emlékintenzitással, hogy ne legyen fájó teher, vagy hiányérzet fiu.