Így
aha, uutána meg is veregettem a saját vállamat, nesze neked szoc. zh, bukjál meg jól... De elfáradt má nagyon az a csepp agyam, sajnálom. Nekifutok mégeccer, persze garancia sosem lesz rá, hogy egyszer le is vizsgázok. É szerint tragikuusan fogom fel saját helyzetem, de őt is meg lehet érteni, amiért ezt mondja, mert még sosem volt uv.-ja, á mindegy. Aztán beballagott belvárosba, mégis nevetősen, az az igazi hisztis nevetősen, végül lehiggadt benne mélyen a nyugalom. Hétvége Volt. Nem tágítok ettől én már, lesz kicsit majd csatt, de kinevezem a fesztet vizsgatemető fesztnek, stílusosan... meg szó szerint. És ezúton is szeretnék elbúcsúzni a A-tól nagyon bájosan ajándékba kapott Cserepes Eper-től, a szomorú tény az ugyanis, hogy elpusztult. Komolyan, locsoltam, tényleg, nem lehet azt mondani, hogy nem, meg kérdeztem embereket, mit csináljak, mert láttam, hogy csoffad szépen lassan el. Nem lehetett megmenteni, R erre azt mondaná bizt, hogy megvan ez is írva, nem véletlen, asszem nem mondom el neki mi történt. És holnap majd veszek tollat, annak örömére, hogy végre megtaláltam a kedvenc füzetemet, azt a nagy feketét, amiben az Pótkulcs is kelt életre, meg halálra kerestem, mert annyi csoda van abban, hogy már drasztikussá vált bennem a hiányérzet. Van még benne hely, úgy érzem a Pótkulcs mellett simán elfér a Szf is. És majd le is fogom rajzolni mert asszem kell látnom az utcákat ahhoz, hogy 3d-ben is meg tudjam fogalmazni a karaktereim történetét.,
meg fákat, virágokat, ilyenek.