Aztán jött az az állapot, amikor hirtelen minden mindegy volt, ismerős, nem? Depeche Mode after a Tűzben. Nyomasztó volt a tömeg. Olyan kötelezőnek látszott ez a buli, és nem azért, mert jól érezzük magunkat, voltak nagyon régi arcok és majdhogynem gyerekek, sokan presztízsből, látszott, én meg elmenekültem mert sokkal kisebb és kevesebb dolgokban szeretek ott lenni, ahol nem meghatározó, hogy mennyi, hanem hogy milyen emberek vannak jelen,. Pont. Hazajöttem, hogy Moby-t hallgassak és lehiggadjanak az idegeim, sok volt, ennyi. Tényleg el kellene tennem magam, de még nem, leszarom, hogy holnap fos leszek (khm..), Massive Attack még meglesz biztos, aztán nem tudom, sodródik a fejem. Lenne lehetőségem használni az időt, mondjuk alvásra, de így jobban belegondolva azt érzem, hogy most használom csak igazán. Igazán önzőn, de a sajátom ez is. Nem érintett meg a mai dm-koncert kihagyása.

Holnap meg fog csókolni.

Utoljára.