És akkor most idecsalogatok a számra egy csendes imát, amelyben az nagyfalunk vezetőségéhez rimánkodnék, melyszerint nagyon nagyon gyorsan fejezzék be a négyes4-6hatos felújítását, mert gyarapodni fog az ideggyenge dolgozók társadalmi súlyának az aránya. Vagy nőni. Ez már az a határ kérem, amikor taktikázni sem tudok, nincsenek cseleim, vagy inkább csak egyesszám, mert csak a metró volt az. Most az sincs, helyette kaptam tömeget, érzéketlen tömeget, olyan kurvára butát, amit egyébként sem bírtam elviselni, nemhogy minden nap. Megpróbáltatásaimat a bkv-eszközökön túl még az is tetézi, hogy nyár lett közben, meg szoruló tüdő. Kérem, S.O.S. Cserébe jó leszek, meg áldott, és újra közlekedő, fogok többet tanulni, még ezt is meg tudom, vagy inkább akarom ígérni, mert eleddig, csak kicsit ugrottam bele, jönnek a támadó, információra éhes zárthelyi csapatok, és ha nem figyelek oda, azt veszem észre, hogy az uv. csapatok végezetül ki is rámolnak, anyagilag is meg idegileg is. Bár utóbbit a fenn említett infrastruuuuuuktúra is nyesegeti. Nem indultam el a zöldbe balkánfanatik-ot hallgatni, szerintem ma már nem jön át a mozgás, még talán tánc a szoba közepén, félhomályosra szítt hangulatban, előlegként, hogy aztán jun. 13 ottlegyek én is azon a koncerten. Még halovány lila gőzöm sincs, hogy milyen állapotban, vagy kivel és meddig, de az ott nekem nagyon kell majd. Massive Attack és közben én megpróbálom  megtalálni egy pillanatra magam, belljebblépni a zenével, és majd kicsit félni is fogok, ha vége lesz, mert egyedül maradok. Szerintem akkor fogok meginni majd nem egy becherovkát, hogy az jótékonyan tompítsa bennem a hiányérzetet, pedig ott leszel Te is. Meg Te is. Vettem ma papírt, azért mert legalább három3naponta találkozom olyannal, aki megkérdezi, nincs e papírom. Na mostmá van. Kérdezzetek. Azé.