Szedd már össze magad, Rita, fürdőruci, törülköző, papucs, ennyi! Kapsz 10tíz percet, hogy lenn légy az autónál… Nem, nem kell könyv, nem, szendvicset se csinálj, minden megvan… pulóver? Hülye! Csak Agárdra megyünk pár órára csobbanni, öltözz! Már csak nyolc8 perced van! Így kezdődött az vasárnapunk, legyen nekünk csobb a Velencei-tóba, hátha hűl már a fejem kicsit. Tényleg annyira közel van pesthez, hogy menni kell. Agárd a nagyon közepes strandok közé sorolható, azért nekünk megteszi, és azonnal beleugrunk a nagy vízbe, még akkor is ha *urva nagy hullámok vannak benne, meg ugyanakkora szél… Fetrengünk kinn a legnagyobb nyugi közepette amikor Geri azt mondja, nemhogy repülőn nem ült még, de külhonban sem járt … Mííííííííííí? Na neee! Hirtelen ötlettől vezérelve, azt mondja András, akkor öltözés és menjünk, hogy G-nek meglegyen a külföld feeling. Számbavéve a lehetőségeinket, meg a sör iránti nagyon mély tiszteletünket, először Budapest felé veszzük az irányt (persze azonnal kisüt a nap, meg elmúlik a szél…), útlevél, pénz, cigi, aztán IRÁNY PÁRKÁNY! Az út kb. egy óra (lett volna, ha nem állunk meg kávé, pisi, pénzchange), és már ott is találjuk magunkat Esztergomban, és ámulva veszem tudomásul, hogy Magyarország mennyire tele van látnivalóval. A határátkelőn nincs gond, nem rejtegetünk többszáz100 afgán menekültet és nincs nálunk hernyó se. Geri kezeli komoly arccal az útleveleket, majd átérve első kérdése: -Mostmár külföldön vagyok? Bólogatunk aranyosan, és miközben átérzi nagyon mélyen ennek súlyát, én csak szívom magamba a látványt, lenyűgöző a panoráma. Az Esztergomi Bazilika (3D-skép) olyan mély hatást gyakorol ránk, hogy hazafelé is kiülünk Párkányban egy Duna-parti hajóra, kérünk Zlaty-t és csak gyönyörködünk. Hatalmas nagy büszkeséggel vagyok eltelítődve, amiért mienk az a Bazilika, igaz, Párkányból a legcsodásabb, ahogy felé emelkedik a határnak, egyszerűen lenyűgöző. Megmaradt a mienknek, és ha belegondolok, hogy hány turista látja a Bazilikát Magyarországnak, na dagad mellem. Sikerül annyira leragadni, hogy beesteledik, lámpák gyúlnak, figyelem Geri arcát, gyerek lesz belőle egy-egy pillanatra, és azt mondom magamnak, már csak ezért is megérte! Arról nem is beszélve, hogy hihetetlen baráti áron jutunk hozzá pár tálca Zlaty-hoz, a társaság pedig szórakozik (leginkább G első külföldi útján)… és még csak egy határ menti városkában jártunk… Gergő már a következőt tervezi, (Bécs, Amszterdam) én meg azon gondolkodom, hogy mondjak neki állj-t, hisz annyi mindenenünk van még itthon is. Képek később még, de addig egy..