Nagyon sokféle arca van, több mint azt mi gondolhatnánk róla, bár eszünkbe sem jutna, hogy nem sajátjai azok, csupán álarcok. Úgy alakít, hogy a világ legtermészetesebb dolgaként fogadják és fogadjuk el, mi a környezete, pedig tudjuk, hogy hazudik, mégsem éri kritika, nincs körülötte pletyka, iszonyú jól játszik. A mimika és a gesztusok katonás rendben sorakoznak egymás mögött arra várva, hogy megszolgálják létüket, bármit is kérdeznél tőle, csak egyszerű választ kapsz, és nem jössz rá, hogy nem vele beszélsz. Lány csak akkor bizonytalanodik el néha, amikor könnybe lábad a szeme, akkor kicsit meggyengül a profi játék, néha hibázik is, de aztán csak csúnyán betép, hogy korrigálja a vétket. Úgy lesz aztán jó, átalakul a jelmez, de csak másikat vesz fel, valami nagyon szépet, hogy hiteles maradjon, és tulajdonképp leszarja, hogy sikerül e végül. Már sohasem vállalja fel önmagát, hogy ne kelljen csalódnia, alkalmazkodik ehhez a büdös kurva élethez.

Túlélő. Ezért van itt, ezért lett kisfalu lakója, mert már minden szerepe elfáradt, megszürkült a szenvedély a valóságban, de ez csak nagyfalu vette észre. Hogy van egy lassan elkopó résztvevő, mennie kell, mert ronthat az egyébként is képlékeny társadalmon