Nem egyszerű ez bizony, de valahogy aztán mindig van, mennek tovább a gyengülő meg fáradó lábak, aztán mosolyog. G tegnap azt mondta, hogy írjam már a következő felolvasóest szövegét, de még nem vagyok kész agyban sem, nemhogy papíron. Érkezik majd, de idő kell, hogy minden karakteremnek meg legyen a gyökere, miértje, színei. És valójában abban sem vagyok biztos, hogy megint azért írjak meg valamit jól, hogy az előadásra kerüljön. A Színészfalu nagyon csak a saját fantáziám, nem írom bele magam, csak néha, azt is csak általánosságban. Kicsit bele vagyok gabalyodva a történetbe, de valószínűleg rendeződnek majd a sorok, ha már mindet leírtam.